Elég tömören meg lehet fogalmazni az indonéz kaja lényegét: vagy nagyon csípős vagy nagyon édes.
Ebből kifolyólag az egyik általam leggyakrabban használt indonéz kifejezés a "sedikit pedas" ami azt jelenti, hogy kicsit csípős - különben meg se bírnám enni. Amikor a tengerparton voltunk olyan éhes voltam, hogy nem vettem észre, hogy egy kis zöld mérges chilit rágcsáok, ami megbújt az uborkák között, és utána fél óráig nem éreztem ízeket, sőt még levegőt venni is fájt. Szóval nem éri meg nagyon csípősen enni. A "tidak manis" kifejezést is gyakran használom, ami azt jelenti, hogy cukor nélkül, például ha frissen facsart juicet iszom furcsa egzotikus gyömölcsökből, vagy teát kérek.
A gyömölcsöket is próbálgatom lassan: eddig ettem startfruitot, dragon fruitot, maracuját, jambut, rambutant, kókuszt és a "smelly fruit", a durian még hátra van, azt eddig nem volt merszem kipróbálni.
Nincsen rendes péksütemény vagy kenyér, ha van az is iylen csomagolt édes ízű toast kenyér, amire csokis cuccot, vagy fura lekvárokat kennek, amit sajnos nem tusok megszokni, így sokszor hagyom ki a reggelit. Egyszerűen nem bírok reggelire is rizst, sült tésztát, vagy olajban sült zöldségeket enni, pedig nekik ez a standard. Most szert tettem egy banánkenyérre, ami isteni, így elleszek egy ideig látva reggelivel.
Itt egészen késő estig rengeteg kis utcai bódé van nyitva - a legalapabb a warung, ami gyakorlatilag ilyen kisbolt, de pár olajban sült cuccot és lehet találni, de inkább mindenféle snackek kaphatóak. Aztán vannak a kis tologatható utcai kocsik, egy-egy kajafajtával - alább egy mie baso (noodles húsgolyóval) és egy martabak árus látható. A martabak ilyen nagyon édes tésztájú torta, a sós változatában meg tojás van kis hóssal és hagymával elkeverve.
Ezeknél drágább a padang, ahol előre elkészített ételek közül lehet válogatni, és nem a mennyiség a lényeg, hanem az, hogy hányféléből veszel, kicsit hasraütés szerű az ára. A "tápláléklánc" csúcsán pedig az éttermek vannak, ahol általában nincs angol menü, tehát rábökünk valamire és reméljük a legjobbakat. Ez általában bejön, de itt is volt meglepetés, amikor kaptunk egy sült csirkefejet.
Most valószínüleg irigykedtek és összefut a nyál a szátokban, de én itt már a CBA-val álmodom, és tízszeres áat fizetnék egy párizsis zsemléért. :) Nehéz megszokni, de minden héten van egy-két iszonyú élmény - csütörtökre meghívásunk van egy bolognai spaghetti vacsorára végre lesznek európai ízek is.
Van egy kis kávézó-étterem, ami kezd a törzshelyünkké válni, nagyon jó thai-indonéz kaják vannak, és a tulajdonos úgy néz ki, mint a hawaii csávó, aki a somewhere over the rainbow-t énekli. Szóval egészen egyedi a hely.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése