Kemping, meló, esküvő, mindenféle

Szóval múlt hétvégére szokásukhoz híven utolsó pillanatban lemondták a tengerparti túrát a teknősökhöz, ezért gyorsan szerveztünk alamit magunknak helyette. Azért nem marad el az a kiruccanás se, hosszas magyarázás és szervezkedés után végülis lefixáltuk, hogy két hét múlva hétvégén iktatjuk be az Ujung Gentenget. Így végül a közeli vízeséshez mentünk, hogy ott sátrazzunk egy éjszakát, halat süssünk, iszogassunk stb. Az idő elég gyatra volt, mire odaértünk elállt az eső, de nagyon beborult és nedves volt minden. Az általunk valaha látott sátrak közül magasan a két legrosszabb jutott erre a hétvégére, az egyiket külcsön kaptuk, a másikat pedig béreltük, de egyik se volt vízálló, sem kétrétegő, és még a rudak és különböző hosszúsgúak voltak. A rikitózöld- rózsaszín csodát a képek között megtaláljátok. :)

Híd a vízesés felé

 

Nekivágunk az ösvénynek

 

  

A "négyszemélyes vízhatlan" sátor

  

Halcsemege

  

Az indonéz fiútársaság, akik megosztották velünk tűzüket és kempingfelszerelésüket. A mellékelt képen éppen sztriptíz pókert játszanak, ki tudja miért. És a jobboldali srác veszít. :D

  

Átalvatlan éjszaka után a helyi warungnál

 

Falatozás útközben

Az nagyon jó érzés, hogy már kezdem kiismerni Sukabumit, najó ez túlzás, inkább a részt ahol mozgunk, mivel Sukabumi olyan nagy, hogy legalább két óra kell, hogy átutazza az ember. Mindenesetre merek egyedül angkottal közlekedni, tudom, hol van jó kaja, mennyit kell fizetnem egyes dolgokért, mire reagáljak vagy mire nem. Hiszem folyamatosan beszélnek hozzám, szólongatnak, kínálgatnak. Nagyon megörüök, ha kivételesen meg tudom értetni magamat pl. a boltban vagy egy étteremben. Kicsit fárasztó, hogy nem lehet végigmenni úgy az utcán, hogy mindenki megbámuljon, persze azért jó érzés, hogy érdeklődnek, de ahány indonéz diák, vagy felnőtt Facebook profilképén rajta lehetek azt nem is tudom besaccolni. Sokszor meg se kérdeznek, csak odanyomulnak, átkarolnak és már jön is az arcomba a vaku az okostelefonról.

Nincsen semmiféle különös délutáni vagy este szabadidős tevékenység amit ebben a városban lehetne űzni, így vagy főzünk, beszélgetünk, filmezünk a szálláson, amikor kimozdulunk akkor vagy bevásárolunk, vagy kajálunk, vagy megyünk nagyon vicces aerobicra az edzőteremben.

 Furcsa fények az utcában 5 körül - nem manipulált fotó, tényleg minden narancssárga volt.

A legkülönbözőbb formákkal rendelkező indonéz nők valami izléstelen fodros bikiniben nyomják, és néha inkább hasonlít az aerobic valami erotikus táncra, szóval ez elég nagy ellentmondásban van a konzervatív öltözködéssel és önmegtartóztatással. Volt, amikor óra közepén megálltak, leterítették magukat egy lepellel és imádkoztak. Szóval a vallás még a túlfűtött aerobic órára is elkíséri őket.

Volt ennél durvább outfit is :) De a stílus azért látszik.

 

Na hát igen, ez meg az én kötelező outfitem az egyik nagyon szigorú iszlám magán bentlakásos fiúiskolába. Még az a kis rész a sálam alatt is soknak minősül. Nagyon fura érzés sállal a fejemen tanítani, és az is, hogy meghatározzák miben lehetek 29 fokban. Nem volt még olyan munkám ahol ennyire behatároltak volna öltözködésügyileg, de nincs más választás, be se léphetek az iskolába nem megfelelő öltözetben.Szerencsére a tanárokat tanítom, és nem a diákokat, akik pubertáskorban vannak és nem látnak nőt hónapokig. El tudom képzelni milyen lenne... Bér ki tudja, nagy általánosságban sokkal tisztelettudóbbak és rendesebben viselkednek, mint mi otthon ilyen korunkban egy angol órán.A fegyelmezés azt hiszem nem az erősségem, így örülök, hogy nincs rá szükségem.

  

Ez a bentlakásos iskola egy része, nem tusom az egész campust megörökíteni, de csodásan néz ki, kicsit a hegyen van egy zsákutca vége, tehát gyakorlatilg a diákoknak van egy saját kis teljesen elszigetelt falujuk. És amikor azt mondom elszigetelt nem viccelek, mert hétvégenként nem mehetnek haza, csak egy évebn 4x egy hétig, tilos az internet és a telefon is. A tanárok 15 éve nem láttak például egy filmet sem, szóval egészen máshogy telnek a napjaik és más a lelkiviláguk. Így eléggé figyelnem kell az órán, hogy semmi kellemetlent vagy számukra tabut érintő dolgot ne kérdezzek vagy mondjak.

Most pedig egy pár hangulati kép a környékről, mindig eámulok, ha éppen nem a nagyobbutcákon, hanem a falusias részen át motorozva jövök vissza valakivel. 

.

 

  

Két napi tolongás után a fenti képen látható belvárosban, végre sikerült megszerezni az áhitott tradicionális batikruhánkat. Illetve elég modern szabádú, mert sok hagyományos női batikot és felpróbáltunk, de elég nevetségesen álltak, mint valami terhesruha, egy nagymama otthonkája, vagy selyem fürdőköntös. De ezt a ruhát nagyon szeretjük mindhárman. Náluk az indonéz batik a hagyományos ruházat, és ünnepekre, éntekenként, vagy hivatalos eseményekre veszik fel. Mattnek két hagyományosabb mintájú ingje van, és még eleinte furcsának találtam a férfiakon, most már nagyon tetszik, főleg péntekenténk, amikor mindenki hordja és a hömpölyögnek a tarka és tömött minták az utcán.

 

 

  

Másnap fel is avathattuk a ruhát egy indonéz esküvőn. Nagyon más az esküvő, nem csak a ruha vagy a dekoráció (bár ezek a legszembetűnőbb különbségek), hanem például az, hogy legalább 300 fő részt vesz, nincsen külön meghívó, akármikor be lehet nézni, reggel 8-kor kezdődik, és délután már véget ér. Az általunk meglátogatott esküvőn (a cég titkárnőjének egy barátnője házasodott), például mire háromnegyed ötre odaértünk már pakolt a zenekar, tele volt szemetelve a helyszín, mint valami fesztiválon, és már csak úgy lézengtek az emberek és az ifjú pár. Tehát a buli rész az itt teljesen kimarad, ahogy az alkohol is, sőt még torta sem volt. De, ami a legfurcsább, hogy teljesen természetesnek vettk, hogy ott vagyunk, senki nem akadt fenn azon, hogy most látjuk először az ifjú párt, és még a nyelvet se beszéljük, hanem kedves ismerősként fogadtak és még csomagoltak is nekünk esküvős kaját otthonra.

 Ezt mi otthon nem neveznénk ízléses és visszafogott dekorációnak, de ahány ország, annyi szokás. :)

A képek továbbra is frissülnek a Picasan, gyakrabban, mint a blog, úgyhogy lehet nézegetni

https://picasaweb.google.com/114198963218612622828/INDONESIA?authkey=Gv1sRgCMmL85mgjJmW2wE