A teknősök földje

Az élmény nem friss, több, mint egy hónapja jártunk Ujung Gentengen a céggel és a többiekkel, úgyhogy már nem tudok mindent olyan élesen felidézni. Körülbelül 5 órára Sukabumitól, enyhén nyugat felé található Ujung Genteng ahol apró álmos kis halászfalvak és kihalt, de gyönyörű partszakaszok vártak. Egész nap utaztunk, épphogy megérkeztünk naplemetére, ami sajnos a kocsiban ért minket, de máris éreztük, ahogy körbeleng minket a hely hangulata. Ijesztően csendes volt, a gyönyörű adottságai ellenére a turizmus legapróbb nyomát se lehetett felfedezni. Egy medencés villát láttunk, bár embereket benne nem, és mi is egy olyan "villában" voltunk elszállásolva, aminek környékén madár se járt. Valóban 5 percre volt a víztől, de nem olyan strand volt, ahol úszni lehetett volna, hanem két kilométer gyaloglás után is a térdemig ért az óceán, hullámok ugyan nem voltak, de a mélysége miatt nem volt alkalmas pancsikolásra. Már csak azért sem, mert még gumiszandálban is alig mertem lépkedni, érezni lehetett, hogy a tengerfenéken sűrű élet van - és nem tévedtünk...

 Kihalt és gyönyörű

 A közeli partszakasz és Réka a naplementében 

 A tengerfenék lakói - kígyók és tengeri sünök, azaz nem mindegy, hogy hova lépsz.

A villakomplexum fenomenális kajáldája

Másnap elmentünk gy távolabbi strandra, amiben nem csalódtunk, csak mi egyedül voltunk ott napozási, és fürdési szándékkal, illetve Matt a szörfözéssel is próbálkozott.  Ami fantasztikus, hogy egy ilyen szép homokos partszakasz Európában biztosan tömve van, míg itt, egy lélek se járt felénk pár horgászbotos helyit kivéve. A jávaiak nem strandolós típusok, úszni se tudnka nagyon jól, napozni meg semmi értelme nincs számukra, amikor rettegnek, hogy barnák lesznek, és amúgy sem illendő fürdőruhában lenni.

Az ottlétünket a Sukabumi főiskola nagyfőnökének testvére „szponzorálta”, aki éppen a választásokra kampányolt, így a plakátjai szinte minden sarkon szembejöttek. Ő birtokolta a villát” is ahol laktunk, de előre lefektette a játékszabályokat: fiúk és lányok külön alszanak, bikini viselése a strandon pedig tilos, mivel meglátják a helybéliek, hogy az ő vendégei milyen szemérmetlenek, és ez rossz hatással lehet a választási eredményeire. Ki gondolta volna, hogy egyszer még azt mondják nekem, hogy a strandolós szerelésem kihat majd a politikára. Az első este vacsorázni hívott, és a demokratikus párt hű követői csak úgy lebzseltek a háza körül, mint egy farkasfalka. Nagyon rendes emberek voltak, de amikor a pártgyűlés vagy mi a szösz ebédjére is hivatalosak voltunk, és fotózkodni akartak, már kezdtem úgy érezni, mintha belefolytam volna az indonéz politikába.

A hosszú hétvége csúcspontja egyértelműen a bébiteknősök szabadon eresztése volt. A képek magukért beszélnek, fantasztikus élmény volt…

Azután este meg lehetett lesni, ahogy ezeknek az apró cukiságoknak a kifejlett méteres példányi kiköltik tojásaikat a homokban. Ez is varázslatos volt, főleg, hogy nem tudom mikor láttam utoljára olyan tisztán csillagos eget, mint aznap este.

Az utolsó napon semmit nem csináltunk, csak beszélgettünk, olvastunk, kártyáztunk, és kenegettük pirosra sült tagjainkat. Ezen kívül kihasználtuk a korlátlan mennyiségű ingyenkaját, és sorra rendeltük az Udang Bakart (grillezett koktélrák). A visszaút valami borzasztó volt, 5 óra a világ legkátyúsabb kövesebb útján, a lehető legidegesítőbb indonéz zenével, de így is örülhettem, hogy egyáltalán van fuvar, mivel egyedül szinte lehetetlen eljutni erre a szakaszra, buszok nem voltak egyáltalán.

 Sosem vagy egyedül... A gekkók olyan hangot adnak ki, hogy "tokkeee" és ha páratlan számban mondják egymás után akkor az szerencsét hoz :)

 A megrögzött zenész esti performanszai

 Aranyélet - ebéd utáni lazítás a semmi közepén